Ez alkalommal hiába volt határidőm, tudni illik Húsvét napja. Nem készültem el. Így a nyuszik még egy hétig a nagyszülőknél laktak, ahol születtek. Szerencsére a fiúk megértették, hogy nem vihetjük őket haza, amíg nincs hol lakniuk.
Lassan közeledett a Húsvét, és mivel már régen szerettem volna itthonra nyuszikat, elkezdtem kérdezősködni, hátha kapunk hozzá ketrecet, de sajnos senkinek sem volt. Aztán a neten nézelődtem, de 25-30 ezer forintot nem szerettem volna ilyesmire kiadni. Tehát maradt a házi megoldás. Tudtam, hogy nem kis fába vágom a fejszémet, és valóban meg is csúsztam vele, de kész lett. Sőt, olyasmi történt, ami korábban még nem. Az utolsó simításokat Édesapámmal közösen végeztük el. Én sosem barkácsoltam vele, minidig a fiútesóimmal bütykölt, mi meg csajos dolgokat csináltunk Édesanyánkkal. Jó volt közösen alkotni!
Bár otthon mi lányok nem fúrtunk faragtunk, a cserkész élet megtanított a szerszámok használatára. A két raklapnak FISKARS fűrészünkkel estem neki - férjem a téli tüzelőt szokta a segítségével aprítani:) -, és ketté vágtam őket, ezek lettek a ketrec váza két oldalról.
Ezután a lehulló darabokból, az építkezésből maradt deszkákból és MDF lapból készítettem aljat, oldalakat, ajtókat és tetőt. Műanyag folyóka került a padló egy részére, a tetőre pedig bitumenes hullámlemez és kisállatoknak való háló két oldalra.
Így esett, hogy csak egy hetet késtek a nyuszik a beköltözéssel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése